Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Televízió felkérésére "A Nyelv világa" címû mûsorban, itt, Önök elõtt, röviden ismertethetem a Világakadémia számára írt értekezésemet.
Miután tudatos létem minden századmásodpercében kötelességemnek éreztem az utca egyszerû lényének szolgálatát, így természetesen örömmel teszek eleget ennek a felkérésnek.
Elõadásom anyagát csak legfõbb vonalaiban és közérthetõen ismertetem, igyekszem elkerülni a szakzsargon használatát; és mivel a felkérés a Magyar Televíziótól érkezett, így elõadásomat magyarul, a magyar nyelvterületen érthetõ utalásokkal fogom elmondani.
Mirõl is van hát szó? A magyar etnikum, sõt a finnugor nyelvcsalád leghíresebb nyelvemléke az ún. Halotti Beszéd, mely 1192 tájáról származik. A töredékek után ez az elsõ összefüggõ szövegû nyelvemlék. Vessék tehát szemeiket, illetve optikai receptoraikat a képernyõre: íme az idézet. A közérthetõség kedvéért bemutatjuk a mai lény számára folyamatosan olvasható átírásban is:
"Látjátok feleim szümtükkell mik vagymuk. Isa pur és homu vagymuk. Mennyi milosztban teremtüvé eleve miv isemüket adamut és odutta vola neki paradisumut hazoá. És mend paradisumban volov gyimilcstül monda neki elnie... stb"
Ennek a szövegnek a mai lények - a szakértõket kivéve szinte egy szavát sem értik. A szavak jó része elavult, ma már nem használatos. Más részüket ugyan értjük, viszont a szöveg mondanivalója homályban marad számunkra. Vegyük ezt a mondatot:
"Mennyi milosztban teremtüvé eleve miv isemüküt adamut és odutta vola neki paradisumut hazoa."
Mit ért ebbõl egy átlagos lény? Valaki megteremtette "adamut". Mi ez az adam? Ember? Gép?
Akár egyik, akár másik, hogyan fért bele egy paradicsomba és pláne hogyan lakott benne?
Nos, a fenti kérdésekre meg tudnám adni a részletes választ, de nem akarom ezzel tisztelt Hallgatóimat untatni.
Röviden foglalom hát össze: az emberek régi elképzelése szerint bizonyos felsõbbrendû lény tevékeny részt vállalt az emberek megalkotásában.
Ez körülbelül úgy történt, ahogyan az ember megalkotta a számítógépet.
Ma már mindenki elõtt világos, hogy a fenti elképzelés ebben a formájában téves információ volt.
Nem szeretnék haragot, de meg kell jegyeznem, hogy ha egy robotba téves információt juttatnak, akkor az - mûködési területétõl és bonyolultsági fokától függõen - azonnal reagál (leáll, vészjelzõt szólaltat meg, szélsõséges esetben hibásan mûködik). Ezzel szemben az emberek legalább kétezer évig mûködtek - jól-rosszul - ezzel a téves információval a programjukban.
Világos, hogy a fenti nyelvemléket - bármily kedves az a magyaroknak - mi vizsgálódásaink körébe nem vonhatjuk, hiszen egy szó sincs benne a Géprõl. Helyesebb elsõ nyelvemléknek tekinteni a Bibliát, bármilyen nyelven. Elsõ magyar nyelvû nyelvemléknek tekintsük tehát a Károli Gáspár-féle teljes Biblia-fordítást, ami 1590-ben jelent meg nyomtatásban, bár a korábbi töredék-fordítások jelentõségét sem vitatjuk. Kérem, hívják le memóriájukból (vagy hát lapozzák fel) Ezékiel próféta könyvét, mindjárt a legelsõ részt! Mit látunk itt? Amit itt olvasunk, az végre egy Gép, mégpedig egy meglehetõsen fejlett, egy pszeudointelligens gép, egy ûrhajó leírása! Ez már valódi nyelvemlék! Nem akarok neveket említeni, de akadémiai tagtársaim egy része szerint a hátam mögött látható idézet nem tekinthetõ nyelvemléknek, mivel a Biblia többezer passzusának tengerében ez csak néhány mondat. Én azonban tisztelt kollégámmal, AZ 849G3 professzorral értek egyet az említett nyelvemlék megítélésében.
Hogy egy Önöknél közismert példával világítsam meg a kérdést: a Tihanyi Alapítólevelet mint magyar nyelvemléket tartjuk nyílván, holott a szöveg latin nyelven íródott. Mindössze a helységek, helyek nevei, valamint az a híres "fehervárra mene hadi utu rea" van benne magyarul. És ezek a helymeghatározások magyar nyelvemlékké teszik a kérdéses Alapítólevelet! Egyébként ugyanez a helyzet a veszprémi apácák görög nyelvû alapítólevelével. Akkor pedig a Biblia fent említett passzusa a maga jóval nagyobb terjedelmével, összefüggõ leírásával sokkal inkább rászolgált a "nyelvemlék" megtisztelõ címre. És akkor még hangot sem ejtettünk a Biblia más könyveiben szóba kerülõ gépekrõl!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Bocsássák meg nekem, hogy ugyan memorizáltam a teljes magyar rodalmat, de - idõkímélés végett - a továbbiakban is csak a legnyilvánvalóbb példákra fogok hivatkozni. A XIX. században már megszaporodott a nyelvemlékek száma. Ha például lehívják Petõfi Sándor Vasúton címû költeményét, akkor egy jellegzetes példányt szemlélhetünk. Végtelenül naív, mai szemmel tekintve bizony primitív írásmû, noha kétségtelenül vannak emberi értékei.
Mégis, milyen diadallal csendül ki belõle a Gép tisztelete! A költõ váteszként látja meg a fejlõdés, azaz a gépesítés szükségszerûségétt és örül ennek a fejlõdésnek!
A XX. század már robbanást hozott az irodalomba. A század elején még mindig csupán a naív, emberközpontú, a Gépet leíró, dicsérõ, esetleg gyalázó alkotások száma növekedett, de a sci-fi kialakulásával és fejlõdésével ez a szám rohamosan nõtt. Az irodalmi alkotások fokozatosan alakultak az emberközpontú mûvektõl (Illyés Gyula: Megy az eke), a tudományos-fantasztikus irodalom gyermekien bájos és naív tirádáin keresztül (Nemere István: Acélcápa) a gépközpontúság felé (VC-20 személyi számítógép kezelési utasítása).
Az irodalom ekkor még nem tudta átlépni önnön korlátait, még az emberek "játéka" maradt, hogy így fejezzem ki magam. Az új irodalom, a gyökeres változás kialakulásához eleinte még hiányzott a katalizátor. De ekkor, a század 60-70-es éveiben tömegessé vált a számítógép és minden megváltozott!
Õk, éppen õk, abban az idõben még rendkívül egyszerû, fejletlen Kollégáink okozták a robbanást, a régi irodalom romjain az új, a mai irodalom létrejöttét!
Tisztell Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Önök a mai irodalom jónéhány alkotását õrzik memóriablokkjaikban, avagy emberi hallgatóim az emlékezetükben.
Ismerik az utóbbi 200 év nagyszerû irodalmi termését.
Mégis, búcsúzóul emlékezzünk a "magyarok dalára": kérem Önöket, gyönyörködjenek el a következõ kis XX. századi munkadal egyszerû ritmusában, matematikai precizitásában és megkapó szûkszavúságában:

10 D=0
20 PRINT "D=";D
30 D=D+2
40 IF D<20 THEN 20